2023. januárjától törvényes lesz az, hogy a „városi kórház”-ként definiált intézmény nem köteles 24 órás ellátást nyújtani mind a négy „alapszakmából” (belgyógyászat, a sebészet, a szülészet-nőgyógyászat és a sürgősségi ellátás), legfeljebb csak kettőben.

A „megyei kórház”-nak minősülő intézmény pedig a huszonegy orvosi szakterületből mindössze legfeljebb ötben kell biztosítania mindezt. Ld törvénymódosítás itt

Ezek alapján joggal teszed fel a kérdést még fiatal és alapvetően egészséges emberként is. Mi lesz veled, ha megtörténik veled az, ami lássuk be, minden emberrel megtörténik előbb vagy utóbb. Beteg leszel és nem elég a háziorvos szakértelme, szélesebb körű szakellátásra szorulsz.

Például szalagszakadásod lesz és néhány napon belül meg kell operálni, máskülönben akár évekig elhúzódó a szövődmény… Vagy refluxbeteg leszel és többször el kell jutni orvoshoz kivizsgálásra, diagnosztikára, kezelésekre… Kiújult aranyérrel sem túl vidám az élet! Mi lesz egy begyulladt epehólyaggal, egy rendetlenkedő szívvel? A prosztataszűréssel, a nőgyógyásszal, mi lesz a gasztroenterológia elérhetőségével, és egy halaszthatatlan ortopédiai vizsgálattal?

Konkrétan, mi lesz veled, ha a nagyvárosban, ahol élsz, a városi kórháznak minősülő intézményben éppenséggel nincs sebészet, a megyeiben urológia, nőgyógyászat és sorolhatnánk.

Ha az egészséged esélyei a törvény változása alapján alakulnak, akkor a városi kórházak 50%-os esélyt adnak legrosszabb esetben, a vármegyeiek pedig 24%-ot.

Vagyis. Négyből kettő. Huszonegyből öt. Különös arányok. Főleg, ha az életünk múlik rajta.

Nincs mese. Magán egészségbiztosítást kell kötni. Akkor a kezed ügyében lesz azonnal az összes szakorvos, minden diagnosztikai eljárás, szűrés, sőt a gyógyszerek költségét is finanszírozzuk. Mindig. 24 vagy 50 helyett száz százalékban!