Az elmúlt években jelentősen megnőtt az az összeg, amit a lakosság magán-egészségügyi szolgáltatásra költenek. Talán kezdjük felismerni, hogy nem a gyógyszerek nyújtják a megoldást, hiszen sokkal jobb, ha a probléma forrását keressük meg, nem tüneti kezelést alkalmazunk.

A szűrővizsgálatok elterjedése villámgyors, az emberek szeretnék megelőzni a komolyabb betegségeket, az állami egészségügy azonban nem sokat segít ebben.

Az alábbi cikkben eláruljuk, hogy miért a magánegészségügy jelenti a legjobb menedéket a betegek számára.

Tíz év alatt duplájára nőtt a biztosítások száma

Az utóbbi évtizedben kétszer annyian kötöttek magánbiztosítást, mint korábban. Egyre nagyobb mértékben emelkedik az egészség- és önsegélyező pénztárak általi kifizetések, amin belül a legtöbbet magán egészségügyre költöttünk. Bár ehhez hozzátartozik, hogy gyógyszerekért is lehet fizetni egészségpénztári kártyával, ami viszont már állami költésnek számít.

Az adatokból kiderült, hogy míg pár év alatt 2-3 milliárd forinttal többet költöttünk valamilyen magán egészségügyi szolgáltatásért. Fontos megemlíteni, hogy ezzel együtt a vizsgálatok ára is jelentősen emelkedett, évente 15-20 százalékkal többet kell fizetnünk egy-egy magánklinikára tett látogatásért. Legalábbis akkor, ha nincsen saját biztosításunk.

Mit fizetünk meg valójában a rendelőkben?

De vajon tényleg többet ad a betegeknek a magánklinika? Vagy csak könnyebb és gyorsabban elérhetővé teszi az orvosi ellátást? A fővárosban például már rég meghaladta a magán járóbeteg vizitek számát az állami szakrendelőkben elvégzettek vizsgálatokét. A magán fekvőbeteg-ellátás azonban egyelőre csupán a tervezhető, valamint nem túl nagy kockázatú műtétekre és beavatkozásokra korlátozódik. Ilyen például a szülés, azon belül a császármetszés, a szemészeti műtétek, valamint a fogászati beavatkozások.

A magánrendelők tehát nem képesek megoldani a problémákat, hiszen például a sürgősségi osztályokon több tízezer betegnek kell átmennie azért, hogy kiderüljön, szükséges-e őket operálni. Ilyenkor érzi magát a beteg kiszolgáltatottnak, hiszen erre a területre a magánklinikák nem képesek behatolni, ugyanis ez a rendszer megfizethetetlenül drága lenne.

Sajnos a helyzet nem is fog addig változni, amíg a biztosítottak köre nem szélesedik ki legalább egy-egy régióban. Olyan emberekre van szükség, akik nem csupán a járóbeteg ellátásra fizetnek be, hanem a fekvőbeteg-csomagot is hajlandóak megvenni. Ekkor jelenhetnek csak meg a komplex magánkórházak, ahol minden adott az esetleges sürgős ellátásra.

A magánegészségügy csupán azért ennyire sikeres, mert az állami rendszerben a járóbeteg-ellátáshoz alig lehet hozzáférni. Sokszor már egy hasi ultrahangra vagy egy bőrgyógyászati szakrendelésre is heteket vagy hónapokat kell várni. Ezzel szemben a magánklinikákon akár pár nap múlva sorra kerülhetünk, ami nagyban megkönnyíti a betegségek gyógyítását, valamint a problémák szűrését.

A piacon azonban nehéz helyzet alakult ki, hiszen a gazdasági helyzet nem túl rózsás, a magánszemélyek zsebből költése szinte teljesen megállt, így a kiadások csökkentek, kisebb az esélye, hogy a biztosítók új belépőket toborozzanak.