Az egészségügy egy ideje már kockázatos terep. Az utóbbi évekből jól látszik, hogy a kormánynak esze ágában sincs komolyan változásokat eszközölni, nem akarnak beavatkozni a jelenlegi rendszerbe.

Bár már többször ígérték az egészségügy helyzetének rendezését, egyelőre nincsen napirendi ponton ennek priorizálása. Talán az sem véletlen, hogy az ágazatot érintő GDP-arányos ráfordítások is évről-évre csökkennek. Bár az igaz, hogy a területet érintő infrastruktúra sokat fejlődött, de ez főleg az uniós forrásoknak köszönhető.

Sajnos a szegények és a gazdagok ellátása között hatalmas szakadék keletkezett, ami nem mostanában fog megváltozni.

Az állami egészségügy megítélése

Az utóbbi években már annyira rossz volt a helyzet, hogy a kormánynak lépéseket kellett tennie annak érdekében, hogy az egészségügy össze ne omoljon. Ennek egyik része volt az orvosok bérének rendezése, aminek köszönhetően talán kevesebben döntöttek úgy, hogy külföldre mennek dolgozni. Itt jön a következő dolog, miszerint további tervekben nem igazán gondolkodnak, így valószínűleg semmiféle reform vagy átszervezés nem fog történni.

A felmérések szerint hazánkban az egészségügy problémás terület, hiszen az infláció után ez az az, aminek a változásait a legjobban érzékeljük. Az emberek nagy része igazságtalannak tartja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. Visszatérő probléma a várólisták hosszúsága, ami a koronavírus járvány óta csak tovább romlott. Az ellátórendszer szinte összeomlott, a szegényebb rétegnek se pénze, se lehetősége arra, hogy magán orvoshoz forduljon.

Ennek ellenére a magánegészségügy egyre nagyobb teret nyer magának, hiszen a lakosságnak nem maradt választása, mint ehhez a területhez fordulni. Egy friss kutatás szerint az emberek több mint 60%-a vett igénybe magánegészségügyi szolgáltatást az utóbbi időszakban. Ez azért fontos, mert két évvel ezelőtt ez a szám csupán 44% volt. Amellett, hogy ma már könnyebben elérhetővé váltak a klinikák, az állami ellátórendszer hiányosságai miatt tulajdonképpen kényszer helyzetbe kerültünk.

Rossz hír azonban, hogy az itt felmerülő költségeket sokan hitelből fedezik. A másik lehetőség, hogy kivárják a sorukat az állami kórházakban, ami sok esetben lehetetlen. A magánszektor térnyerése viszont főleg a járóbeteg-ellátást érinti, mint a fogászat, a nőgyógyászat, a bőrgyógyászat, vagy éppen az egynapos sebészeti beavatkozások.

A magán egészségügy korlátai

A legnagyobb probléma talán az, hogy míg a közép és felső osztálynak van pénze arra, hogy biztosítást kössön, addig a szegényebb rétegnek semmi esélye megfelelő ellátást igénybe venni. Az egyes betegségekkel azonban nem lehet várni, hiszen minél tovább halogatják a kezelést, annál rosszabbá válik a helyzet, amit aztán szinte lehetetlen visszafordítani.

Ördögi kör tehát, ha egy kis keresettel rendelkező ember nem jut orvoshoz, akkor kezelés hiányában maradandó károsodása lehet. A felsőbb osztályban élők számára ez kevésbé jelent problémát, hiszen a magánklinikákon pár nap alatt beavatkozhatnak.